A beszámolót Molnár Géza írta és a Kárpátaljai Magyar Baptista Közösség hétköznapjait bemutató “ÉLETJEL” Magazinban jelent meg.
Október 27-én díjátadással egybekötött ünnepi istentiszteletre gyűltünk össze a Beregújfalui Általános Iskola nagytermében. Ilyen alkalom még soha nem volt községünkben. Egészen megható élmény volt számunkra, hiszen ez alkalommal édesapánknak, Molnár Ede beregújfalui nyugalmazott prédikátornak nyújtották át a megtisztelő Stumpf Jenő-díjat. Ismerősök, barátok, rokonok már napokkal az esemény előtt érdeklődtek, milyen díjról is van szó.
Mindenki nagy érdeklődéssel várta az ünnepséget, amelyen egy egész élet munkája vált ismertté! Isten iránt elkötelezett szolgálatáról, állhatatos munkájáról emlékezhettünk meg. Ha egy mondatban szeretném összefoglalni ezt az életutat, Ezékiás király uralkodásának kezdete jut eszembe, melyről így ír a Királyok könyve: “azt tette, amit helyesnek látott az Úr…” Nem egy tökéletes életút ez; voltak benne mélységek és magasságok is. Három- illetve kilencévesen elveszítette szüleit, teljesen árván maradt. A legtöbb ember elkallódott volna egy ilyen helyzetben. Istenek azonban terve volt vele, nagyszerű terve.
Ebben az esetben engedtessék meg, hogy elfogult legyek; családapaként is és gyülekezetvezetőként is egyaránt példaértékű életet élt. Nem volt könnyű az élete, de soha nem panaszkodott se Isten, se emberek előtt. Imádságaiban mindig több volt a hála, mint a kérés. Rá teljes mértékben igaz az ige: “pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Ez alkalommal ennek a gyümölcsnek egy szeletét kapta meg. A többit majd odaát, Isten országában.
Maga az ünnepség is maradandó élményt nyújtott, hiszen a testvéries légkör mindenkit magával ragadott. A köszöntések, a hozzászólások mindegyike megható volt, erről az örömkönnyekkel megtelt szemek tanúskodtak. Szinte tapinthatóvá vált Isten szeretete és hűsége az egész teremben. Az ezt követő napokban olyan életkedv és vidámság áradt belőle, hogy alig ismertünk rá. Több napon át fogadta a gratulációkat, a virág-csokrokat. Leírhatatlan az a csillogás, amit a szemében láttunk és látunk még ma is, amikor felelevenítünk egy-egy mozzanatot erről a délutánról.
Hálát adunk az Úrnak, hogy ennek a mérhetetlen örömnek mi is részesei lehettünk. Köszönjük a Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány kuratóriumának, hogy bearanyozták mindennapjait ezzel az elismeréssel.
