Ifj. Stumpf Jenő Béla 1902. május 30.-án Munkácson született. Gyermekkorától kezdve segíti lelkipásztor édesapját a missziómunkában.

1918-ban döntött Jézus Krisztus követése mellett és bemerítkezett. Ezután a munkácsi gyülekezetben az ifjúsági szolgálatban fáradozott és szervezte azt. 1922 és

1926 között a budapesti Baptista Teológiai Szemináriumon készült a lelkipásztori szolgálatra, majd 1927 és 1928 között Prágában folytatta a tanulmányait. Eközben a Károly Egyetem teológia karának is hallgatója volt.

1932-ben a munkácsi magyar baptista gyülekezet lelkipásztorává avatták. Feleségül vette Skinner Alberta amerikai misszionáriust, akivel 47 éven át boldog házasságban éltek. Ebből 37 év a megpróbáltatások és üldöztetések, a rendszeres hatósági zaklatások nehéz időszaka volt. Házasságukból 6 fiúgyermek született.

Az első bécsi döntés (1938. november. 2.) értelmében Felvidék déli sávja, így Kárpátalja egy része, majd 1939-ben egész területe is visszakerült az anyaországhoz. Alighogy megtörtént a visszacsatolás december 13-án már útnak indult dr. Udvarnoki Béla és dr. Somogyi Imre, hogy meglátogassa az Északi és Észak Keleti területek jelentősebb baptista gyülekezeteit, tárgyaljon a missziómunkásokkal, a polgári és katonai hatóságokkal. A látogatás után a munkácsi magyarok visszakapták az idős Stumpf Jenő által építtetett, de 1930-ban ruszinok számára hatóságilag elvett imaházukat és ez a város lett a legnagyobb kárpátaljai körzet központja. Az anyagyülekezethez 49 település tartozott, ahol ifj. Stumpf Jenő lelkipásztor fáradságot nem ismerő lelkimunkája, kiváló szervezőkészsége révén eredményes missziói tevékenységet folytattak. Ekkor még önálló körzet volt a beregszászi, ahol Molnár Bertalan lelkipásztor testvér szolgált, hozzá 18 gyülekezet tartozott. Mivel Molnár Bertalant a szovjet katonák időközben agyonlőtték, ez a körzet lelkipásztor nélkül maradt. Ezért 1942-ben valamennyi kárpátaljai gyülekezetet egyesítettek, ugyancsak ifj. Stumpf Jenő vezetésével. A Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségének XII. konferenciájának (Újpest, 1940. április 30-május 3.) statisztikája alapján volt időszak, amikor Stumpf Jenő 50 Munkácskörzeti, majd 67 Munkács és Beregszász környéki település körzetét, misszióállomását látogatta.

1946-ban a moszkvai baptista központból egy csoport jött Kárpátaljára a gyülekezetek helyzetének rendezésére. A vezetőjük úgy vélte, hogy Stumpf Jenő továbbra is maradhat a kárpátaljai magyar baptisták vezetője. Ám amikor 1947-ben Kárpátaljáról egy népes küldöttség Moszkvába utazott – lelkipásztorok, gyülekezetvezetők – mire hazaérkeztek, nagy meglepetésre a helyi politika már Mihai Mocsárkó áltestvért nevezte ki Stumpf Jenő helyett. Két évre rá ismét Kárpátaljára jött a moszkvai baptista küldöttség és kiderült, hogy semmit sem tudtak Stumpf Jenő leváltásáról. Mocsárkó bár korábban ígéretet tett arra, hogy csupán adminisztratív ügyekkel fog foglalkozni, a lelkipásztorok munkájába is beleavatkozott.

Nehéz idők vártak a közösségre. A baptistákat a sajtó mindenképpen szektaként próbálta feltüntetni, tiltották a gyülekezetek látogatását.

1949. májusában a helyi katonai hatóságok 36 órát adtak Munkács elhagyására és mint „megbízhatatlant” kitiltották az úgynevezett, „kiemelt városból”. A lakását, valamint a munkácsi magyarok imaházát elkobozták és mindenféle kárpótlás nélkül, a szovjet katonák vették birtokba azt. 1990-ig hadkiegészítő parancsnokság volt azon a helyen, utána a Szovjetúnióból betelepült szabadkeresztyének kapták meg az imaházat.

1953-ban a lelkészi tevékenységtől is eltiltották, nem prédikálhatott. Nem hagyhatta el Beregszászt és a korábban látogatott közösségeket nem gondozhatta. Hosszú évekig segédmunkásként, éjjeliőrként, végül tanult „tartalékszakmájában” könyvkötőként dolgozott. Így nyugdíjazták.

1971-ben Kijevből, a baptisták ukrajnai vezetője Gluhovszkij, felkérte Beregszász és a környező gyülekezetek vezetésére.

1981-ben a Stumpf család úgy döntött, hogy Debrecenbe költöznek és aktívan bekapcsolódtak a Debreceni Baptista Gyülekezet életébe. Még abban az évben az Úrhoz költözött szeretett felesége, Alberta.

2005. július 25-én, 103 éves korában az Úr magához emelte idős szolgáját, akinek élete és munkája mindannyiunk számára bátorítás és példa lehet.

0.00 avg. rating (0% score) - 0 votes
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..