Molnár Ede 1935.május 23-án született Beregújfaluban egy négygyermekes család harmadik gyermekeként. Édesanyját korán, háromévesen elvesztette. Édesapja Molnár Sámuel, a Beregújfalui Baptista Gyülekezet prédikátora volt. Kilenc éves korában elvesztette édesapját, aki halála estéjén még prédikált a beregújfalui imaházban. Molnár Sámuelt a családi ház kapujában lőtték agyon az akkor átvonuló szovjet katonák. E veszteség után a család életére nehéz évek jöttek. Gyermekként kénytelen volt nővérével együtt a mezőn szántani, majd a nagybátyja segítségével dongát készítettek az Ilosvai járásban. Tizenhat éves korában a szovjet hatalom a Donyeci-szénmedencébe küldte munkaszolgálatra, mint a hozzá hasonló magyar katonaköteles ifjakat. Itt három évig bányaüzemi munkára ítélték, majd két évig katonai szolgálatot teljesített. 1952-ben térhetett haza és bekapcsolódott a Beregújfalui Baptista Gyülekezet életébe.

1954. nyarán Kocsis Béla, kígyósi lelkipásztor által megvallotta az Úr Jézusban való hitét a bemerítkezésben.

1958. február 2-án házasságot kötött a nagydobronyi születésű Kántor Máriával. Házasságukból négy gyermek született.

1981-ben Andráskó Mihály kerületi vezető avatta a kígyósi gyülekezet prédikátorává. Az ünnepi istentiszteleten részt vett a prédikátori tevékenységében államilag megfigyelt és korlátozott ifj. Stumpf Jenő is, aki kézrátétellel kért áldást Molnár Ede szolgálatára. A hatósági megfigyelések miatt a hírt nem lehetett nagy dobra verni, ezért a körzet más gyülekezetei nem is voltak hivatalosak az ünnepi eseményre. Az Úr Stumpf Jenő Bélát, Molnár Ede személyes életében arra használta, hogy legyen a fiatalon árván maradt fiú segítője, tanítója és mentora egyaránt. Édesapja halála után, a nehéz években a Stumpf család adott munkát nevelő édesanyjának Molnár Erzsébetnek. Miután hazatért a katonaságból Stumpf Jenő egy magyarázó Bibliát ajándékozott Ede testvérnek, mely sokszor hasznára volt az igehirdetés szolgálatában. Feleségét, Kántor Máriát, Stumpf Jenő által ismerte meg, miután magával vitte őt a nagydobronyi gyülekezetbe.

Ezt követően délelőtt Beregújfaluban, délután pedig Kígyóson hirdette az igét. A kígyósi imaház és környezete nagyon elhanyagolt állapotban, a beszámolók szerint a falu szégyene volt ekkor, a testvériség egyáltalán nem törődött vele, nem gondozta, így Molnár Ede a gyülekezeti szolgálata mellett, kőműves mesterként nekilátott, hogy fáradságos munkával kívül-belül rendberakja azt. Az 1998-as árvíz nagy kárt okozott a vályogból épített imaházon. Belülről kitámasztva az imaház mennyezetét, méterenként kellett kicserélni az imaház átázott alapját, amivel sikerült megmenteni az összedőléstől. A rendkívüli munkában Isten erőt és segítséget is adott Molnár Edének.

A rendszerváltozási utáni időkben a kárpátaljai magyar gyülekezetek vezetői megválasztották a közösség vezetőjének, ám a munkácsi kerületi vezetés érvénytelenítette a szavazás eredményét, így egy teljes napig sem tölthette be tisztségét.

2004. október 4-én az Úrhoz költözött szeretett felesége.

2006-tól időskora ellenére is, éveken keresztül látogatta a kisdobronyi házi bibliaórákat, ahol igehirdetéssel és lelkigondozással szolgált.

2013. június 2-án gyomorbántalmai miatt kénytelen volt visszavonulni a prédikátori hivatásától, ezért nem vállalta tovább a Kígyósi Gyülekezet pásztorolását. Isten tervében úgy volt, hogy több mint harminc évig volt a kígyósi baptista gyülekezet lelkipásztora. Nem volt tanult prédikátor, de ami rajta állt, hűségesen, sok áldozatot hozva igyekezett megtenni mindent Isten népéért.

Jelenleg a beregújfalui baptista közösség megbecsült tagja.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy Molnár Ede életén keresztül is építette országát!

0.00 avg. rating (0% score) - 0 votes
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..