Molnár Ede 1935. május 23-án született Beregújfaluban egy négygyermekes család harmadik gyermekeként. Édesanyját háromévesen elvesztette. Édesapja Molnár Sámuel, a Beregújfalui Baptista Gyülekezet prédikátora volt. Kilenc éves korában elvesztette édesapját is, aki halála estéjén még prédikált a beregújfalui imaházban. Molnár Sámuelt a családi ház kapujában lőtték agyon az akkor átvonuló szovjet katonák. E veszteség után a család életére nehéz évek következtek. Az Úr Stumpf Jenő Bélát ekkor, Molnár Ede személyes életében arra használta, hogy legyen a fiatalon árván maradt fiú segítője, tanítója és mentora. Abban az időben a Stumpf család adott munkát nevelő édesanyjának Molnár Erzsébetnek. Molnár Edét tizenhat éves korában a szovjet hatalom a Donyeci-szénmedencébe küldte munkaszolgálatra, mint a hozzá hasonló magyar katonaköteles ifjakat. Itt három évig bányaüzemi munkára ítélték, majd két évig katonai szolgálatot teljesített.

1952-ben térhetett haza és bekapcsolódott a Beregújfalui Baptista Gyülekezet életébe. Miután hazatért a katonaságból Stumpf Jenő egy magyarázó Bibliát ajándékozott Molnár Edének, amely sokszor hasznára volt és segítette az igehirdetés szolgálatában.

1954. nyarán Kocsis Béla, kígyósi lelkipásztor által megvallotta az Úr Jézusban való hitét és bemerítkezett.

1958. február 2-án házasságot kötött a nagydobronyi születésű Kántor Máriával. Kántor Máriát, Stumpf Jenő által ismerte meg, miután egyik missziós úton elkísérte őt a nagydobronyi gyülekezetbe. Molnár Ede és Kántor Mária házasságából négy gyermek született.

1981-ben Andráskó Mihály kerületi vezető avatta a kígyósi gyülekezet prédikátorává. Az ünnepi istentiszteleten részt vett a prédikátori tevékenységében államilag megfigyelt és korlátozott ifj. Stumpf Jenő Béla is, aki kézrátétellel kért áldást Molnár Ede szolgálatára. A hatósági megfigyelések miatt az ünnepi istentisztelet szűk körben zajlott, a körzet más gyülekezetei nem lehettek hivatalosak.

Ezt követően éveken keresztül délelőtt Beregújfaluban, délután pedig Kígyóson hirdette az igét. A kígyósi imaház és környezete nagyon elhanyagolt állapotban volt ekkor. A testvériség egyáltalán nem törődött vele, nem gondozta, így Molnár Ede a gyülekezeti szolgálata mellett, kőműves mesterként nekilátott, hogy fáradságos munkával kívül-belül rendbe rakja azt. Az 1998-as árvíz nagy kárt okozott a vályogból épített imaházon. Belülről kitámasztva az imaház mennyezetét, méterenként kellett kicserélni az imaház átázott alapját, amivel sikerült megmenteni az összedőléstől. A rendkívüli munkában Isten erőt és segítséget is adott Molnár Edének.

A rendszerváltozási utáni időkben a kárpátaljai magyar gyülekezetek vezetői megválasztották a közösség vezetőjének, ám a munkácsi kerületi vezetés érvénytelenítette a szavazás eredményét, így egy teljes napig sem tölthette be tisztségét.

2004. október 4-én az Úrhoz költözött szeretett felesége.

2006-tól időskora ellenére is, éveken keresztül látogatta a kisdobronyi házi bibliaórákat, ahol igehirdetéssel és lelkigondozással szolgált.

2013. június 2-án gyomorbántalmai miatt kénytelen volt visszavonulni a prédikátori hivatásától, ezért nem vállalta tovább a Kígyósi Gyülekezet pásztorlását. Isten tervében úgy volt, hogy több mint harminc évig volt a kígyósi baptista gyülekezet lelkipásztora. Nem volt tanult prédikátor, de ami rajta állt, hűségesen, sok áldozatot hozva igyekezett megtenni Isten népéért.

Jelenleg a beregújfalui baptista közösség megbecsült tagja.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy Molnár Ede életén keresztül is építette országát!

0.00 avg. rating (0% score) - 0 votes
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..